Nagy rajongója vagyok a főzős műsoroknak, ezen belül is a Konyhafőnöknek. A hetedik évadban egyből felfigyeltem egy végtelenül szerény, alázatos és nehéz sorsú fiatalemberre, aki őszintén beszélt a kamerák előtt a múltjáról, arról, hogy gyermekotthonban, majd nevelőszülőknél nevelkedett, és a forgatás idején sem éltek túl jó körülmények között feleségével és örökbefogadott kislányával. Nagyon szurkoltam neki a bemutatkozó főzéskor – amikor egzotikus marokkói feketekagylót készített a zsűrinek -, három igen szavazattal jutott be a kötényszerző napra, ahol végül a kék, vagyis Sárközi Ákos csapatába került. Több száz jelentkezőből a nyolcadik helyen végzett. Ötves János beszélt a jövőbeli terveiről és arról, hogyan élte meg, hogy nem nyerte meg a versenyt.

János hatalmas rajongója volt a műsornak, azon belül is Sárközi Ákos, Michelin-csillagos séfnek, ezért is döntött úgy – párja bíztatására -, hogy feladva addigi életét, mindent egy lapra tesz fel, és kezdeti félelmei ellenére jelentkezik a műsorba. 

Bevallom őszintén, hogy amikor a casting főzések során megláttam néhány versenytársam ételét, kicsit megijedtem, úgy éreztem, hogy a kezdeti magabiztosságom elhagyott, de a feleségem annyira mondta, hogy meg fogok tudni birkózni ezzel a hatalmas kihívással, hogy beleadtam mindent, és amikor három igennel továbbjutottam, kicsit magabiztosabb lettem, de éreztem, hogy még csak az út elején járok. 

János végül is a kék csapatba került, ahol nagyon szép helyezést ért el, nyolcadik lett a versenyben, ami hatalmas dolog, hiszen az ilyen műsorokra évadonként több százan jelentkeznek, azonban mikor ezt szóba hoztam, előjött a szerénysége, és kimondta azt, amit nagyon sokan nem: elégedetlen volt az eredménnyel, úgy érezte, hogy cserbenhagyta azokat az embereket, akik támogatták őt ezen az úton:

Amikor a műsornak vége lett, nagyon magam alatt voltam, nehezen tudtam elengedni, hogy nem nyertem meg. Nagyon szerettem volna bizonyítani a feleségemnek, az örökbefogadott kislányomnak és azoknak a fiataloknak, akiknek hasonló sors jutott, mint nekem. Amikor a versenybe jelentkeztem, nem tudtam, hogy gyermeket várunk, akkor elég nehéz anyagi körülmények között voltunk, a covid miatt nem nagyon volt munka. Bevallom őszintén, hogy rossz családapának éreztem magam, de aztán jött a nagy lehetőség: a csatorna felkért, hogy a széria győztesével készítsek receptvideókat, eljutottunk Costa Ricára is. Megmutattuk a gulyást, a padlizsánkrémet, egzotikus alapanyagokkal ismerkedtünk. A főző banánt például nagyon megszerettem.  Nagyon érdekes volt, hogy ott a csirkehúsnak is édes íze van. A műsornak köszönhetem azt, hogy fel tudtunk a családommal költözni Budapestre. Nagyon érdekes, hogy mind a mai napig megismernek az utcán az emberek, mindig van egy kedves szavuk hozzám.  

Ezután a válasz után mindenképpen szerettem volna megtudni, hogy melyik konyha János kedvence és mik azok az alapanyagok, amiket csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem készít. János elmondta nekünk, hogy az ázsiai, azon belül is az indiai ételek és természetesen a tradicionális roma konyha áll a legközelebb hozzá, nagyon szereti azt, ahogy az indiai konyhában a fűszerekkel bánnak. Amit nagyon ritkán készít, az a puliszka, a polenta és a különböző belsőségek, amit a műsor alatt sem titkolt el, de mindig tisztelettel bánt az alapanyagokkal, nem nyafogott, hanem kihozta belőlük a legjobbat, amit tudott. Természetesen a nagy családi ünnepeken is ő főz, leggyakrabban erdélyi töltött káposztát és böfföt (erdélyi franciasaláta, ami tépett hússal készül – a szerk.) készít a családnak.

A beszélgetésünk végén pedig elhangzott az a kérdés, ami valószínűleg sokakat foglalkoztat:

  • Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik séfek szeretnének lenni?

Nemrég megkeresett egy anyuka, hogy készítsem fel a lányát a versenyre, elkezdtük a felkészülést az alapoktól, nagyon szép helyezést ért el végül. Ilyenkor mindig azt nézem meg elsőként, hogy mennyire ismeri magát az a személy, aki jelentkezik a versenyre. Nagyon fontos, hogy tisztában legyen a képességeivel. Az is sokat elárul valakiről, hogy mennyire pazarol, mennyire tiszteli az alapanyagokat, mennyire gondolkodik, vásárol tudatosan. A kreativitás mellett nagyon fontos az íz- és alapanyag-ismeret is. A végére, pedig a legfontosabbat hagytam: az alázat. Akarjon tanulni, hagyja, hogy tanítsák, mert ebben a szakmában mindig vannak újdonságok, új technikák, akarja képezni magát, mert ezek nélkül nem megy.  

János egy jó hírt is megosztott olvasóinkkal, bár sokat még nem árulhatott el róla, de hamarosan újra találkozhatunk majd vele a televízió képernyőjén, ezenkívül hatalmas álma, hogy elindítson egy olyan főzőműsort, ahol tehetséges roma fiatalok kapnak lehetőséget arra, hogy megmutathassák az országnak magukat és azt, hogy mit tudnak a konyhában kezdeni a hagyományos alapanyagokkal és a régi falusi módszerekkel.

Egy biztos, a műsor hiánypótló és egyedi lenne. Mi szurkolunk, hogy valaki lásson ebben fantáziát és János meg tudja valósítani az ötletét.  

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.