13. napja tart a háború Ukrajnában. A ma reggeli adatok szerint csak Magyarországra 140 ezren menekültek a fegyverropogások, a bombák elől. Azok, akik ide érkeznek, rengeteg segítséget kapnak. Előbb a határnál kell jelentkezniük, azután azok, akiknek nincs hová menniük, ott tölthetnek egy melegedőben néhány napot. Ott enni és inni kapnak, és meg is fürödhetnek, azután tájékoztatják őket, hogy hol kaphatnak ingyenes szállást. Sokan utaznak tovább Budapestre, mi ma a Nyugati pályaudvaron jártunk, ahol szervezettséget és odaadást tapasztaltunk.


A Nyugati pályaudvaron minden nyugodtnak mondható, gyakorlatilag nyoma sincs annak, hogy onnan mintegy 400 kilométerre folyamatosak a fegyverropogások azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Amit közel két hete mindenki lát és hall, egy emberként fogott össze, aki csak tehette, hogy segítsen a háború elől menekülőknek. Rengeteg magánember, adakozott és rendezett gyűjtést, ahogy persze emberfeletti munkát végeznek a civilszervezetek, a rendőrök és a katasztrófavédelem emberei is.

Ahogyan sétáltam, egyszer csak megpillantottam egy roma családot, odamentem hozzájuk és elkezdtünk beszélgetni. Az édesapa, Szergej egy kicsit beszél magyarul.

Négy napja érkeztünk Magyarországra öten. Hihetetlen számomra az a kedvesség, amivel itt fogadtak minket. Mindent megkaptunk, amit csak lehet. Ételt, italt, még ruhát is. Ha hidegebb van intéznek nekünk fűtött autót is. Már a szállásunkat is intézik, és nekünk nem is kell más: szállás és munka. El sem tudom mondani, hogy mennyire hálásak vagyunk.

Miközben beszélgettünk, a katasztrófavédelem két szakembere folyamatosan dolgozott. Az induló buszokat irányították, amelyek rendes szállásra juttatják az embereket.

Az ott töltött idő alatt mérhetetlen nagy szervezettséget és profizmust láttam, és azt, hogy mindenkivel – bőrszínre való tekintet nélkül – ugyanúgy bánnak, mindenki ugyanazt a segítséget kapja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.