Ismerve a magyar szurkolói népléleket, a legendás jégkorongozó, ifj. Ocskay Gábor mindig azt mondta nekem, hogy ők lépésről lépésre akarnak haladni, tisztában vannak vele, honnan indultak, milyen képzést kaptak a magyar hoki aranykorának aligha nevezhető ’80-’90-es években. Éppen ezért a célokat is reálisan kell kitűzni. A 2009-ben fájdalmasan korán elhunyt fehérvári sportoló ezzel a mentalitással elérte azt, amit előtte mintegy hét évtizeden át semelyik elődje, a jégkorong elitjébe vezette a magyar válogatottat.

Természetesen álmodozni szabad, sőt kell is. Ocskayéknak is volt egy álma, amiért küzdöttek, tudatosan építkeztek, közben a feléjük irányuló irreális elvárásokat rendre visszaverték, ezért is nem haragudtak rájuk a valódi szurkolók, hiszen tudták, hogy a maximumot hozzák ki a lehetőségekből.

A gőgös nagyravágyástól amúgy is tartózkodni kell, ráadásul praktikusan, aki túl messzire néz vagy magasra veti tekintetét, könnyen elbotlik az előtte álló akadályban.

Nagyon nyomják ránk a sikert, és az ehhez vezető utat sokan tudni vélik, de nem árt tudni, hogy kevés ember képes 3-4 órákat aludni és 16 órát dolgozni, még akkor is, ha egy-egy „nagy teherbírású” emberről készült portréban mindig ezzel dicsérik a sikerese embereket, hogy mindent félretettek, egészségséget, családot és lám, meg is lett az eredménye…

Éppen ezért fantasztikus volt olvasni a héten a Vorba.hu-ra készült cikkben, hogy azt mondja Krisztina, a Tiszavasváriban élő kislány, hogy színész akar lenni, de akkor is nagyon boldog lesz, ha drámapedagógusként dolgozhat egy iskolában.

Rajta kívül még két lány volt, aki kellő határozottsággal mondta az újságíróknak, hogy hova megy továbbtanulni, mivel szeretne foglalkozni és mi az, ami szíve vágya. Nem kizárólag az álmaikról, hanem a terveikről is beszéltek.  

Ez 8. osztályos gyerekeknél arról árulkodik, hogy szüleik, tanáraik gyakran beszélgetnek velük, talán még jó példát is mutatnak nekik életvitelükkel, hiszen látják, hogy a szülők értük dolgoznak, jobb életet szeretnének biztosítani a gyerekeknek, mint ami nekik jutott. Mindeközben nem nyomják agyon őket terhekkel, elveszett álmok megvalósításával, hanem a valós helyzetből megpróbálják belőlük a lehető legtöbbet kihozni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.