Sárközi Gyula 1972 és 1982 között az Állami Balettintézet növendéke volt, majd a Magyar Állami Operaházban dolgozott, mint kartáncos, szólista, balettmester és koreográfus-asszisztens. A mester a Vorba.hu-nak mesélt arról, hogy hogyan jött az életébe a tánc, hogy mi az, amire a legbüszkébb. Beszélgettünk még a Madách Táncművészeti Iskoláról és arról, hogy mikor érdemes egy gyereknek elkezdeni a táncot. Ezenkívül mesélt nekünk a “Habiszti” című előadásukról, melynek egyik különlegessége, hogy az előadás öt koreográfusa közül négy roma, illetve az előadásban szerepel a mester fia is, aki a neves Vaganova Akadémia növendéke volt. Az előadást április 11-én láthatja legközelebb a közönség a Nemzeti Táncszínházban. Sárközi Gyula rengeteget dolgozik, szabadideje szinte alig van, de a Vorba.hu megkeresésére azonnal igent mondott. 

Fotó: Boros Mihály (misi)

Számos elismerést kapott karrierje során, melyikre a legbüszkébb? 

Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Természetesen a tehetséges növendékeimre. A díjak mindig azért jók, mert az ember ilyenkor mindig kicsit megáll egy pillanatra, körbenéz és összegzi magában, hogy „rendben, akkor ez is megvolt”. Valamiért ez úgy él a köztudatban, hogy akinek különböző díjai vannak, az egy komoly ember, pedig díjak nélkül is lehet valaki komoly ember. Van egy olyan mondás, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. Nem én döntöm el, hogy mikor jött el az az idő, hogy megkapjak egy elismerést. Előfordul olyan is, hogy elfeledkezik róla az ember, hogy mit is tett és akkor hírtelen jön a díj. Legutóbb például Bánffy Miklós-díjat kaptam (2018-ban – a szerk.), amire Langerné Victor Katalin terjesztett fel. Erre nagyon büszke vagyok, nagyon jólesett, ahogy a MOL Tehetséggondozásért-díj is. Őszintén szólva mindig meglepődöm rajta, ha kapok valamilyen elismerést, bár nekem az is meglepő, ha felismernek az utcán.  

Hogyan éli meg, amikor valaki megszólítja az utcán, esetleg közös fotót kér? 

Nem mondom, hogy nem esik jól – kivéve, amikor épp rohanok valahová –, de ennek ellenére azt mondom, hogy ami nekem mindennél felemelőbb érzés, a növendékeim és a gyermekeim sikere. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy a fiam is a táncot választotta hivatásául. De büszke vagyok ugyanúgy a két lányomra és a nevelt lányaimra is. Imádom őket, én nagyon gyerekcentrikus vagyok. Mérhetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy a tanítás az én úri hobbim, ahogy a tánc és a koreografálás is az.  

Sárközi Gyula, Sárközi Gyula József, Seregi László

Hány évesen érdemes elkezdenie a táncot egy gyereknek? Van erre valamilyen tanácsa a szülőknek? 

Amikor a gyerek egyszer csak úgy érzi, hogy szerelmes lett a táncba. Voltak olyan növendékeim, akiknek ilyen kis „husimacis” alkatuk volt, nem sokan gondolták róluk, hogy valaha is a tánccal fogják keresni a kenyerüket. Ennek ellenére egyikük ma a Győri Balett táncművésze, míg a másik fiú az Operettszínház musical-tánckarában dolgozik. De volt egy olyan kislány is, akit azért hoztak hozzánk, mert az orvosok azt mondták, hogy nagyon „kifele van a gyerek” és a baletten, illetve a klasszikus táncon keresztül lehet fejleszteni azokat az izomcsoportokat, amik később a mozgásban segítik őt. Ehhez képest ez a kislány a Szegedi Kortárs Balett táncművésze lett és kiváló moderntáncos vált belőle. Hogy kinek javaslom a táncot? Mindenkinek, aki szerelmes a táncba, bárkinek. Sokan azt gondolják, hogy a Madách Táncművészeti Iskola csak a profik iskolája, de ez nem így van. Van egy kihelyezett tagozatunk Budán, a Bartók Béla úton és egy Zuglóban. Nálunk bárki elkezdheti a táncot, van egy növendékünk, aki annyira mozgáskoordináció-hiányos volt, hogy amikor a lépés-tapsot gyakoroltuk, akkor melléütött a  kezével a tapsnál, nem volt ritmusérzéke. A tanáraim szakmai segítségével és a gyerek kitartó munkájával fél év múlva már fellépet néptáncból, musical és moderntáncból is. A kitartás és a szorgalom – ahogy minden művészeti ágnál – itt is elengedhetetlen.  

Hány éves kortól és milyen táncstílusokat tanulhatnak meg azok a diákok, akik Önökhöz jelentkeznek? 

Tanítunk néptáncot, amerikai szteppet, musicalt, modern táncot és klasszikus balettet is. Nálunk minden egy helyszínen van, és olyan mesterek tanítják itt a növendékeket, akik valóban az adott táncstílus legjobbjai. Már 3-4 éves kortól is jöhetnek hozzánk a gyerekek előkészítő gimnasztikára. Ott megtanulják, hogy hogyan kell tánc közben fegyelmezetten viselkedni a színpadon. Egy ilyen kicsi gyereknél már az is csoda, hogyha felmegy a színpadra.
Az alapfokú táncművészeti képzésünk 6-22 éves korig várja azokat a növendékeket, akik délután, az iskolai teendőik után szeretnének minőségi környezetben táncot tanulni. Szakgimnáziumi táncművészeti képzésünkön 10 éves kortól, ötödik osztálytól van lehetőség napi szinten táncolni és a közismereti tudást is megszerezni.

De van ellenpélda is, Misty Copeland (amerikai balerina – a szerk.), aki nagyon jó sportoló volt, tizennégy éves korában találta ki, hogy táncos lesz és az is lett. A Jóisten nem demokrata – ezt annak idején Markó Iván (koreográfus – a szerk.) mondta -, mindenkinek másból ad többet. Valakinek ad abból többet, hogy táncos legyen, valakinek abból, hogy zenész, ügyvéd vagy festőművész. Csak ezeket a dolgokat az ember környezetének a dolga felismerni és segíteni a gyereknek abban, hogy azzá tudjon válni.

Önnél ez hogy nézett ki? Hány évesen döntött a tánc mellett?  

Hatodik osztályos voltam és a Bacsó Béla utcai iskolába jártam. Mivel zenész családból származom, az volt az elsődleges, hogy hangszert tanuljak, ezért zongorázni jártam, de mivel sose tudtam egyhelyben ülni, így az nekem nem ment. A zongoratanárnő is mondta a szüleimnek, hogy nagyon jó a gyerek, van hallása, ritmusérzéke, de egy pillanatra sem tud megülni a helyén, inkább tánccal kellene próbálkozni. Mindig imádtam nézni a TV-ben Fred Astaire-t és Jean Kelly-t. A bátyám haverja néptánctagozatra járt a Táncművészetire, az akkori Balettintézetbe. Mivel ő tudta, hogy imádok táncolni, szólt nekem, hogy lesz felvételi. Elmentem a megmérettetésre, de akkor még azt sem tudtam, hogy mi az a balett, és több száz gyerekből választottak ki tizenötöt. Nekem akkor ez sikerült!

Sárközi Gyula és Markó Iván

Volt már olyanra példa, hogy a gyerekek tehetségesebbnek gondolták magukat, mint amilyenek valójában voltak? Ezt hogyan lehet kezelni? 

Persze, volt már ilyenre példa. Persze én is tévedhetek: volt olyan növendékem is, aki nyolcadikos korában azt mondta, hogy szeretne a szakképzésre bejönni. Akkor mondtam neki, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet, de ha szeretne, jöjjön – nagyon szorgalmas és kitartó diák volt egyébként –, és bebizonyította végül a tehetségével és az eszével – mert a tánchoz ész is kell, például, hogy melyik izomcsoportot hogyan használjuk, mivel indítjuk, hogyan húzzuk vissza -, hogy nincs igazam vele kapcsolatban. Egyszer Seregi László (Kossuth-díjas táncos, koreográfus 1929-2012 – a szerk.) mondta, hogy a táncosnál gyorsabb gondolkodású ember nincs.
Azt kell, hogy mondjam, hogy az intelligens emberből jobb táncos lesz, mert ami nekem öt, az neki is öt lesz. Ha a mester és a növendék egyforma nyelvet beszél, akkor a határ a csillagos ég. 

Mivel szereti tölteni a szabadidejét, ha egyáltalán van ilyen? 

Nagyon szeretek főzni, mi romák nagyon szeretünk főzni, és ez meg is látszódik rajtam, kicsit elszálltak a kilók (nevet). Mindig úgy mutatkozom be egy új társaságban, hogy „hatvan kilóval ezelőtt én táncos voltam”. Ha elmegyek egy olyan buliba, ahol nem ismernek, azt szoktam mondani, hogy: „ha megmondjátok, hogy mivel foglalkozom, akkor azt isztok, amit akartok”, eddig senki nem ivott egy kortyot se (nevet).  

Fotó: Sárközi Adrienn

Van kedvenc fogása, amit szeret elkészíteni, vagy enni? 

Mindent szeretek. Két dolog van, amit nem eszem meg: a fehérrépa és a zeller. Ezenkívül bármi jöhet: belsőség, hal, rák. Rákot egyébként akkor kóstoltam először, amikor az Operaházzal voltunk külföldön, és ott Seregi László mondta nekem, hogy: „Gyuszikám, ezt próbáld ki, mert ha megkóstolod, innentől kezdve csak ezt akarod majd enni”, és ez valóban így történt.
Gyakran főzök egyébként a családnak, a gyerekeim mindig azt mondják, hogy imádják azt a húslevest és töltött káposztát, amit én készítek.  

Visszatérve kicsit a táncra. Milyen előadásban láthatunk öntől koreográfiát?  

Alapítottam egy táncegyüttest: összesen nyolc táncművész van benne, köztük a fiam is, aki nálam végzett a Madách Táncművészeti Iskolában, majd a Vaganova Akadémiára nyert felvételt. A társulat első előadása a „Habiszti”, amivel április 11-én lépünk majd fel a Nemzeti Táncszínházban. Öt koreográfus dolgozik benne, ebből négyen romák vagyunk, ami azért nem kis dolog. Kovács Zsolt, Földi Béla, Hámor József és jómagam. Öt kisebb táncetűdről (4-5 perc) van szó. Az általam koreografált részben egy roma ember életérzései jelennek meg, amit a nők felé közvetít. A második részt Földi Béla koreografálta, az azt meséli el, hogy lehet, hogy szegénységben élünk, de nagyon szeretjük egymást a testvéreinkkel és akár az életünket is adnánk, kitépnénk a szívünket is a másikért. A feltétel nélküli testvéri szeretet lényegében. A harmadik részt Hámor József koreografálta, annak a témája az a bizonyos roma őserő, amiről a Roma Bátorság napja is szól. A második felvonás a Roma Holokausztról szól, amit Kovács Zsolt és Kováts Gergely Csanád koreografált. Csanád a saját növendékem volt, mostanában a TV2 Dancing with the Stars műsorában láthatják a nézők, mint zsűritag. Háromszoros show-tánc világbajnok és a Megatánc győztese is. Ő egyébként egy nagyon komoly ember, az anyukája mozgáskorlátozott, ezért is érinti őt nagyon mélyen ez a téma. Ugye az tudvalevő, hogy nemcsak romákat és zsidókat, de a fogyatékossággal élőket is érintette ez a borzalom. Amikor Auschwitz-Birkenauban látogattam el, akkor voltam a cigányok barakkjában is. Amikor hazaértem, úgy éreztem, hogy ezt a borzalmat valahogy közvetíteni kell a fiatalok felé, mert úgy érzem, hogy nem igazán tudják ezt átérezni. Azt látom, hogy amikor vége a Habiszti előadásnak, az emberek csak csöndben ülnek, tapsolni sem mernek, aztán amikor felocsúdnak, nagy nehezen elkezdenek tapsolni.  

Frank Flóra és Sárközi Gyula József a Habiszti című előadáson
Fotó: Sárközi Adrienn

Mindenkit szeretettel várunk április 11-én, mert ez olyan téma, amiről mindenkinek tudnia kell. Egyébként a címválasztás is ezt mutatja, mert mi csak azért is jövünk, itt vagyunk és táncolunk, hálát adunk a sorsnak, hogy az őseink megúszták ezt a borzalmat, ezáltal megszülethettünk erre a világra és művészetet adhatunk az embereknek.

Hegyes Lujzi a Habiszti című előadáson
Fotó: Sárközi Adrienn

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.